2017. július 24., hétfő

La vita é bella: néhány dolog, ami boldoggá tesz Olaszországban

Külföld tekintetében egészen biztosan Olaszországban jártam eddig a legtöbbször. Hiába a viszonylag sok visszatérés, továbbra sem tudom megunni az országot, az itteni hangulatot, amihez a látvány, az ízek, és az emberek mind-mind hozzátesznek valamit.


Egy barátnőmnek köszönhetően több alkalommal is voltam Rómában, a gimnáziumi barátnőimmel az érettségi-ünneplős, első saját szervezésű, komolyabb utunk is ide vezetett, de családdal is szerveztünk már ide tengerparti, vagy éppen autós körutazós nyaralást. Nemrég tovább bővíthettem a felfedezett olasz városok listáját: ezúttal Toszkánában barangoltunk egy kicsit. Ráadásul a húgomnak is ez volt az érettségi utáni, elég hirtelen, szinte spontán módon megszerveződött utazása, így mondhatjuk, hogy elég jó hagyományt teremtettünk ezzel, amit mindenkinek ajánlok átvételre.:)

Nekem a következő néhány apróság varázsol mosolyt az arcomra, és - hangozzon akármilyen giccsesen - melengeti meg egy kicsit a lelkem minden alkalommal:

A növények 


A mostani utazáskor akkor éreztem először, hogy ez az, megérkeztünk, amikor a Firenzéből induló busz ablakán kinézve megpillantottam a pineákat (vagy más néven - állítólag - mandulafenyőket). Az összetéveszthetetlen formájú fenyőkön kívül a sűrű bokrokban vagy fákon növő leander is az utcakép elengedhetetlen tartozéka, az utat szegélyező pálmafákra is jó ránézni, de a toszkán területeken a ciprust is felvettem a meghatározó növények listájára. Rómában sokadjára sem tudtam megunni a zölddel benőtt erkélyeket és szépen rendezett tetőkerteket - el is határoztam ott, hogy az álomházamba ilyen kell majd nekem.

Az utcák és a házak



A virágok a szűk, lehetőleg macskaköves utcákkal, és az őket szegélyező házfalakkal az igaziak. A terrakotta cserepekre, kőfalakra és vízfestmény hatású házakra a nap is máshogyan süt, én pedig imádom a narancsos napsütésnek ezt az árnyalatát.

Szökő- és ivókutak



A legtöbb helyen, amerre eddig jártam, szinte minden sarkon volt egy-egy ivókút, ami a kánikulában egyrészt életmentő, másrészt minden kút máshogy néz ki, és különösen szépeket vagy érdekeseket is lehet találni. Ugyanígy, minden város minden nagyobb tere tele van szökőkutakkal, de érdemes a kisebb, eldugottabb helyekre is bekukkantani, és közelebbről is megnézni az egyáltalán nem ipari, egyformára gyártott szökőkutakat.

Pizza



Azt hiszem, ehhez különösebb magyarázatot nem is kell hozzáfűzni. A mostani utazás második nagy, instant boldogságpillanata egy óriási, paradicsomtól illatozó pizzához köthető - ahogyan elém tették, éreztem, ahogy mosolyra húzódik az arcom. A legkisebb sarki szeletes pizzásnál is nagy valószínűséggel jobb pizzát kapunk, mint máshol a világon, az igazán jó helyeken pedig aztán főleg. Nincs ananász, nincs ketchup - kivéve, ha pont egy magyar társaság ül le a mellénk lévő asztalhoz... 

Kávé, fagyi




Ezzel a ponttal sem mondok szerintem újat. Olaszországban nincs olyan, hogy rossz kávé. Legalábbis jóval nagyobb energiabefektetéssel kell keresni, mint a legtöbb helyen. És bár szerencsére itthon is egyre több igazán jó fagyizó van, ahol ráadásul nem mértani pontossággal húzzák le 4 dekásra a gombócot, a kenős-lapátolós fagyi is itt az igazi.

A nyelv




Lehet, hogy ezt a pontot előrébb kellett volna hoznom, mert az olasz nyelv néha már önmagában képes jó kedvre deríteni. Gimnáziumban ez volt a második idegen nyelvem, és bár azóta az egyetemen próbálkoztam a franciával is, a két nyelv közötti hasonlóságok ellenére továbbra is az olasz felé húz a szívem. Sokkal könnyebben rááll a fülem és a nyelvem még úgy is, hogy nem vagyok profi és aktív használója, és egyszerűen minden jobban hangzik, ha olaszul mondják. A hangsúlyozásról és a gesztikulációról pedig ne is beszéljünk, az is legalább annyira benne van ebben az érzésben, mint a dallamos szavak.

Stílus



A "stílus" megfogalmazás kicsit leegyszerűsítő - nyilván itt sem mindenki a híres-neves olasz divatházak darabjait hordja, és nem néz ki úgy, mintha éppen most lépett volna ki egy magazinból. Az itthoni viszonyokkal összehasonlítva viszont nagyobb valószínűséggel fordulnak elő stílusos, elegáns, mégsem skatulyából kihúzott emberek. Öltönyös férfiak, akik beszaladnak egy gyors kávéra, idősebb bácsik újságot olvasgatva, csinosba öltözött nénik, akik a botot maguk mellé támasztva felülnek egy lépcsőre vagy épület szélére, és szoknyában-magassarkúban teljesen természetesen Vespán robogó nők. Erről jut eszembe, +1 pont a végére: a maga kaotikusságában is rendezett közlekedés...

Ennyi lett volna a mini boldogságadag mára - remélem, sikerült átadni valamit a hangulatból, ami engem elkapott. :)

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése