2017. április 4., kedd

ÚTINAPLÓ / Berlin

Múlt héten két barátnőmmel viszonylag rövid tervezgetés után Berlinbe utaztunk. Azt már régebb óta tudtuk, hogy szeretnénk valahova közösen elmenni, az úticéllal kapcsolatban viszont elég rugalmasak voltunk, több lehetőség szóba jött. Berlin sokáig nem volt rajta az utazós kívánságlistámon, aztán egy ideje mégis elkezdett érdekelni. Az egyetemi tanulmányaim elég jelentős részét tette ki a hidegháború korának tanulmányozása, ezenkívül pedig kíváncsi lettem a Berlinnel kapcsolatban sokat emlegetett lazaságra is.


Négy teljes napot töltöttünk ott, ami elég volt a főbb látnivalók megtekintésére, belefért pár érdekes múzeum, és viszonylag sok séta, ami szerintem a turistáskodás legjobb része, hiszen így lehet jobban megismerni egy város hangulatát, nem metróról metróra szállva, egyik turistahelyről a másikra rohanva.

Ezúttal a mobil mellett vittem magammal rendes fényképezőt, és lelkesen kattintgattam, amerre jártunk - fotótémában nem volt hiány. Rengeteg képet válogattam ki magamnak, ezekből fogok itt is párat megosztani, hátha átjön egy kicsit a hangulat, amit ott tapasztaltam. Hangulat tehát képekben, egyebek pedig írásban - lehet válogatni, ki mire kíváncsi.

Rögtön szembetűnik, hogy itt aztán tényleg mindenféle nemzetiség együtt él, rengeteg a bevándorló, de úgy tűnik, hogy működőképes a dolog. Egyébként akárhová mentünk, valaki biztos, hogy beszélgetett körülöttünk angolul, és egyáltalán nem csak a turisták között. A multikulti számunkra legpozitívabb hozadéka az evéshez kapcsolódott, ugyanis a klasszikus német török kajáldáknál nem állt meg az élet: a legtöbb helyen egymást érik a thai, koreai, egyéb ázsiai és olasz gyorséttermek, de volt libanoni, szudáni, marokkói is. Mindez tényleg gyorséttermi árakon, 3-5 euróért teljesen jól lehetett lakni, pedig nem vagyok kifejezetten kisétkű - mondtam már? Négy nap után nagyjából megtanultunk kulturáltan dönert enni még úgy is, hogy nem csak azon éltünk, kipróbáltuk a szudáni konyhát (mindent földimogyoróval csinálnak, tök jó), és azért megkóstoltuk a kötelező német currywurstot is, ami vastag virsli ketchuppal leöntve, és curryvel megszórva.



A város bizonyos szempontból hasonlít Budapest modernebb részeire, de sokkal szebbek a panelépületek, tényleg esztétikusan vannak felújítva, szép színekkel kifestve, stb. Mindent graffiti borít, de ezek nagy része teljesen művészinek értékelhető, és hozzájárul az utca-, illetve városképhez, abszolút illeszkedik az emberek színes kavalkádjába, és a hipszter életérzéshez. Nagyon tetszettek a kiülős kávézók is, tök jó hangulatuk volt. Viszont iszonyú koszos a város, szemetest alig találni, minden utcát, teret eldobott szemét borít, és úgy tűnik, nem is igazán figyelnek arra, hogy ez máshogy legyen. Az ismerős német lányok szerint, akikkel összefutottunk, a sörösüveget nyugodtan ott lehet hagyni a parkban, mert valaki majd úgyis jön érte, és összeszedi. Lehet, hogy tényleg az a rendszer, hogy begyűjtik és visszaváltják, de én nappal azért nem szeretném a hasonló hozzáállás termékeit látni, amerre csak nézek. Szintén a német lány, Lisa mesélte, hogy bár nagyon szereti a berliniek nyitottságát, elfogadását, és hogy ha pizsamában mész ki az utcára, az sem érdekli őket, de néha azért túl sok neki, hogy mindenki bolond egy kicsit. Én a néha valóban furcsa öltözködési stílusokon kívül őszintén szólva nem éreztem úgy, hogy több őrült embert láttam volna ott, mint itthon mondjuk a híres-neves hármas metró vonalán, de valószínűleg más ott élni, és más pár napra belecsöppenni egy másik világba.



Plakátokból képződött évgyűrű az oszlop körül

A négy nap alatt főleg a megosztottság korának keleti oldalán mozogtunk, így nem nagyon tudom összehasonlítani a két városrészt, pedig kíváncsi lennék rá, hogy van-e még bármilyen felfedezhető különbség közöttük. Abból, amit láttunk, elképzelhetőnek tartom, hogy van. Berlin amúgy óriási, a térképet megnézve vált igazán egyértelművé, hogy mennyire a magterületen belül maradtunk. A távolságok így sem kicsik, pusztán gyaloglással nem lett volna kényelmes mindenhova eljutni, ezért minden nap vettünk tömegközlekedési jegyet legalább a hazaútra, de volt, hogy a napijegy érte meg jobban. Az elején egy kis emeletes buszos városnézést is beiktattunk (100-as vagy 200-as hagyományos busz), végállomástól végállomásig utazgatva. Egyrészt kellett a pihenés nap végén, másrészt tök jó volt egy másik perspektívából látni és átlátni a várost. Itt is igaz, ami sok helyen tapasztalható: úgy tűnik, nem ellenőrzik rendszeresen a jegyeket, de nem éri meg bliccelni, mert ha elkapnak, akkor állítólag szigorúak. Csak egyszer jött ellenőr, amíg ott voltunk, hajnali 5 körül a reptérre vezető vonalon - arra egyébként előre figyelmeztettek minket, hogy itt szeretnek lecsapni, ide ugyanis ABC-zónára érvényes jegy kell, nem elég az AB.

Építkezés mindenhol

Brandenburgi kapu

Holokauszt emlékmű a háttérben

Győzelmi oszlop

Múzeumok tekintetében első nap megnéztük a The Wall Museum East Side Gallery-t, ami kezdésnek nem volt rossz, de visszatekintve szerintem kihagyható, érdemes lett volna inkább egy kicsit tovább sétálni a nyitott galériaként működő színes festményekkel, grafitikkel díszített falszakasz mellett. Később ugyanis elmentünk az eredeti, megmaradt faldarabokhoz is, ahol megnéztük a Berlin Wall Memorial kiállítását, ami amellett, hogy ingyenes (szemben a másik 6,5 eurós belépővel...), sokkal jobban volt felépítve, áttekinthető volt, a történelmi eseményeket a berlini fal történetével és a szembenálló felek motivációival kevésbé tisztában levők számára is világosan mutatta be, érdekes információkkal voltak megtűzdelve a tények, és kifejezetten jó képeket és egyéb forrásokat válogattak össze hozzá. Egy másik múzeum, ahova érdemes elmenni, a Jewish Museum, ami a zsidóság, a zsidó kultúra, illetve elsősorban a német zsidó kisebbség életét mutatja be a középkortól napjainkig, egyéni történeteken, mindennapi és műtárgyakon keresztül. Sok interaktív, illetve audiovizuális elemet tartalmaz a kiállítás, zenéket és történeteket lehet hallgatni, van lehetőség játszva tanulni (mit kell egy egyhetes üzleti útra csomagolni egy 17. században élő zsidó nőnek és hasonló tényleg érdekes kérdések). Jelenleg fut egy időszaki kiállítás is, amit az alap belépővel meg lehet nézni (teljes ár 8 euró, diák 3 euró), Chercher la Femme címmel, ami a fátyolviselés szokásait, hagyományait mutatja be a három világvallás szempontjából, valamint szemlélteti ezek ütközési pontjait, és gondolatébresztő módon a meglévő konfliktusforrásokat. A két kiállításon összesen majdnem négy órát töltöttünk, és óriási információhalmaz zúdult ránk, de megérte.

A Zsidó Múzeum egyik interaktív kiállítási darabja és a kávézó

A parkok itt inkább közösségi tér jellegűek, nem szépen gondozott virágoskertekre kell gondolni. A legnagyobb ilyen jellegű hely, ahol jártunk, a Tempelhofer Feld, ami régen volt munkatábor és repülőtér is, most viszont különféle sportpályák, grillezésre leválasztott hely és szabadon használható nyugágyak biztosítják a pihenési lehetőséget - óriási területen zajlik itt az élet. Ezenkívül egyszer voltam futni is, ekkor fedeztem fel a Spree partján meghúzódó Margitsziget és Deák tér hangulatát ötvöző zöldterületet. Ide főleg sétálni, futni és fűben ücsörögni jártak az emberek.





Az utcánkban volt egy kisebb, játszótérszerű park is, ahol hétvégén piac, illetve másnap bolhapiac működött. A piacozás is mindig, mindenhol jó élmény, érdemes legalább egyen körülnézni. Mi elmentünk egy "rendes" bolhapiacra is, ahol óriási tömeg, és a túlárazott kézműves cuccoktól, szuveníroktól a ruhákon át a régi kacatokig minden volt.





Ennyi jutott eszembe, amit megosztásra érdemesnek gondolok -  érdekes volt a város, jókat ettünk, kulturálódtunk, felfedeztünk... nagyon jólesett ez a pár nap.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése