2016. december 4., vasárnap

A Gilmore Girls és én 2. / A Year in the Life benyomások

A tegnapi poszt célja az volt, hogy előkészítse a mait - általánosságban szerettem volna elmesélni, hogy mi fogott meg a Gilmore Girls-ben, mielőtt rátérek az aktuálisabb témára. Erre úgy éreztem, mindenképpen szükség van, mert bár a friss részekkel nem voltam teljesen elégedett, attól még bármikor jó szívvel nézném újra.

A következőkben azokat a gondolatokat próbálom meg mondatokba önteni, amelyek a nézés közben megfogalmazódtak bennem. Nem mesélem el a történetet, nem térek ki minden részletre, teljesen önkényesen és szubjektíven szűkítem le a témát. Ettől függetlenül spoiler-veszély fenyeget minden bekezdésben; úgyhogy aki nem látta még az új évadot, de szeretné, és nincs szelektív memóriája az információmorzsákkal kapcsolatban (nekem például van... éppen ezért meglepetésként ért a befejezés), vagy zavarja, ha valamit előre tud, az csak saját felelősségre olvasson tovább.


Nos, Gilmore-éknál és egész Stars Hollow-ban megállt az idő, amivel nincs baj, sőt - jó volt ugyanazokat a helyeket és ugyanazokat az embereket látni (van, akin fogott az idő, van, akin kevésbé). De - és ez itt egy nagy de, rögtön így az elején - én azért azt vártam volna, hogy kilenc év alatt mégiscsak történik valami. (Pozitív irányú) jellemfejlődésről a főszereplők esetében szó sincs, sőt: Rory kifejezetten visszafejlődik, minden téren. Persze, nem mindenki tudja megvalósítani a gyerekkori álmát, de neki úgy érzem, meg kellett volna. Tényleg mindene megvolt hozzá, elhatározás, tehetség, szorgalom, kapcsolatok... És igazából az sem derült ki, hogy hol csúszott el a dolog, egyszerűen csak azt látjuk, hogy valamiért nem találja a helyét. Lorelai problémái már sokkal hihetőbbek, és az ő történetszála a továbbiakban is egész jól kidolgozott, a Luke-kal való  kapcsolatában azonban kicsit nehéz elhinni, hogy a füstbement esküvőjük óta kilenc év alatt tényleg egyszer sem került újra szóba a házasság...

Azt eddig is tudtuk, hogy a két főszereplő nem tökéletes, de ahogy Rory új barátjával bántak, kifejezetten ellenszenves volt. Miközben értem, hogy mi volt ennek a szálnak a lényege, úgy éreztem az első részben, hogy ilyen embereknek nem lennék a barátja - ami szöges ellentétben áll az eddigi jellemrajzokkal kialakított képpel.

Rory személyiség-visszafejlődésének, illetve válságának elég nagy részét teszi ki a Logannel való kapcsolata. A probléma az, hogy egyrészt nem volt véletlen, hogy nem maradtak együtt annak idején, másrészt pedig Rory harmadik egy kapcsolatban... megint. Ezenkívül is úgy éreztem, hogy Logan és az egyetemi csapata aránytalanul nagy részt kaptak a négy epizód során, miközben egyáltalán nem vitték előre a történetet, semmilyen szinten.


A régi szereplőket egyébként jó volt újra látni, én nem éreztem túlzásnak, hogy egy év leforgása alatt mindenkit visszahoztak (bár néhány Paris-jelenet helyett már szívesebben láttam volna mondjuk Lane-t, de ez tényleg részletkérdés). A valóságban pár éve elhunyt, Richardot játszó Edward Herrmannról szerintem szépen megemlékeztek, a halála beleépítve a történetbe több síkon is meghatározó szál volt. A két legfőbb szereplőre is hatással volt, de legjobban persze Emily életét befolyásolta: az ő karakterének feladata az volt, hogy ötven együtt töltött év után megtanuljon nem csupán Mrs. Gilmore-ként tovább élni. Végül talán ez sikerült is neki, csak azt sajnálom, hogy közben enyhén az alkohol rabjává vált. Ezzel lehet, hogy lehetne vitatkozni, de én úgy éreztem, hogy ez a lehetőség végig (és egyre jobban) a feje felett lebegett, és ez az amúgy megnyugtató megoldását is felemássá tette számomra.

És hogy megkaptam-e a várt befejezést? Mint az már talán kiderült, Lorelai sorsát soha nem éreztem veszélyben, inkább Rorynak szerettem volna alternatív befejezést, leginkább Jess mellett. Nem úgy, hogy rögtön egymásra találnak, de szépen lassan, hiszen mindketten felnőttek és változtak (ahogy én elképzeltem). Nos, Jess megjelenésére legalább annyit kellett várni, mint erre a bekezdésre. Ez azért (is) zavar, mert volt például fél órányi teljesen felesleges musical-betét, ami alatt csak arra tudtam gondolni, hogy mennyi mindennek kéne még történnie. Szóval Jess egyszer csak megérkezik, egy mondatával helyretesz mindent, és ennyi. A végén pedig kapunk még tőle egy jelentőségteljes, hosszú pillantást, ami több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol...

És ha már kérdések... az már korábban kiszivárgott, hogy van négy szó, amivel az eredeti sorozatot is be akarták fejezni, és most fel is használták őket. Nekem pedig leesett az állam (szelektív memória...). "Bezárul a kör", na de ennyire? Emily péntek esti vacsorájának megfelelője megmosolyogtatott, de annak a lehetősége, hogy Rory teljes mértékben "lemásolja" Lorelai életét, legalábbis ami élete férfijait illeti... kicsit erőltetettnek éreztem.

Lehet, hogy elfogult vagyok, de a méltó befejezés számomra nem Rory kapunyitási pánikja - válsága lett volna, legalábbis nem ilyen arányokkal kidolgozva. A kiszámítható Logan-szál helyett szívesebben néztem volna a kapcsolatának alakulását Jess-szel (nem feltétlenül négy részen keresztül, de azért egy kicsit jobban kibontva), mert ebben szerintem sokkal több lett volna a potenciál. Nem tudom, hogy lesz-e folytatás, őszintén szólva nem hiszem. Erre az évadra is éveket kellett várni, és elvileg befejezésnek szánták az alkotók. Pedig örülnék neki, ha mondjuk minden évben ugyanígy csinálnának négy hosszú részt, amíg meg nem kapom, amit a fejemben már kitaláltam.

A négyszer 1,5 órás megoldás egyébként szerintem jó döntés volt, így kevésbé mehettek el zsákutcák felé, és néhány filmesebb megvalósítás is belefért. És bár tudom, hogy elég sok alap dolgot kritizáltam (mániám a jellemfejlődés, úgy tűnik), de szerencsére az eredeti hangulat nagyon gyakran visszaköszönt, pár kifejezetten humoros jelenettel és természetesen kortárs kulturális utalásokkal, például Marie Kondo enyhén kényszeres lomtalanításától a Trónok harcán keresztül a "vonuljunk el, lehetőleg a komfortzónánkon túlra,  hogy megfejtsük az életet" mozgalomig, és egy fél mondatnyi Brexit is becsúszott aktuálisként.

Lehet, hogy újranézem majd (legalább néhány poénért), és az is lehet, hogy akkor máshogy látok majd bizonyos dolgokat, de jelenleg ez a véleményem.

Ha van itt olyan, aki már látta a az új epizódokat, szóljon hozzá bátran!


Nekem van teljesen vad (esetleg romantikus) elképzelésem arról, hogy minek hogy kéne történnie, vagy más sem volt teljesen elégedett a cselekménnyel?

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése