2016. szeptember 19., hétfő

ÚTINAPLÓ / Finn utazás, 2. rész: Helsinki

Utazásunk második feléhez értünk itt az élménybeszámolóban is. Lássuk, milyen volt Helsinki - megint sok szöveggel, néhány infóval, és még több képpel!

UTAZÁS

Ahogy én néztem, Tamperéből Helsinkibe legolcsóbban busszal lehet eljutni. A különböző lehetőségek közül a többihez képest aránytalanul olcsóbb volt az Onnibus ajánlata, egy irányba már 3 euróért is lehetett jegyet kapni, míg például vonattal vagy más távolsági busszal ennek a tízszeresét is ki kellett volna fizetnünk a kirándulásért. A jegyet még itthon, interneten keresztül megvettük, mert bár elvileg lehetett volna helyszínen, sofőrtől is, úgy kevésbé biztos, hogy lett volna helyünk, ráadásul drágább is lett volna - erre érdemes figyelni. Körülbelül két és fél óra volt az út, a busz pedig teljesen kulturált, tiszta és kényelmes, úgyhogy akinek Finnországban lenne szüksége távolsági buszra, válassza ezt bátran; a laptopozó rénszarvas a honlapon nem a cég komolyságának mértékadója!


Helsinkiben Tamperével ellentétben vettünk egy kétnapos jegyet tömegközlekedésre (12 euró, egy darab jegy automatából 2,70, sofőrtől 3,20), mert a szállásunk gyalog már túl messze volt a központtól. Amúgy a központi, és még a kijjebb eső részek itt is egész jól bejárhatók gyalog, de az egész várost lefedi a villamoshálózat. Bárhova el lehet jutni villamossal úgy, hogy közben látjuk is a várost. Van olyan vonal, ami az összes nevezetesség előtt elmegy, így tulajdonképpen megéri jegyet váltani a belvárosban is, ha valaki nem szeret annyira gyalogolni. (Bár a jegyellenőrzési mechanizmus nem teljesen volt világos: le kellett csipogtatni a jegyet egy gépnél felszállásnál, ami tulajdonképpen semmit nem mutatott, a vezető sem nézte, és ellenőrrel sem találkoztunk soha, még a metrón sem, de hát jobb a biztonság.)

PROGRAMOK, LÁTNIVALÓK

Helsinkibe szeptember 2-án, pénteken érkeztünk, és ez a tény rögtön segített is abban, hogy mi lesz az első programunk. Ugyanis mint ahogy azt még itthon kiderítettem, minden hónap első péntekén ingyenes a belépés a kortárs művészeti múzeumba (Kiasma). Ez engem valószínűleg amúgy is érdekelt volna, így pedig abszolút megérte bemenni körülnézni. És megtalálni a kedvenc helyünket (azt hiszem, mondhatom többes számban) Helsinkiben. De erről még kicsit később... :)

A kiállítás szerintem elég érdekes volt, öt (kis alapterületű) emeleten különböző művészek alkotásait állították ki. Visszajöttek a 12.-es művtöris emlékeim a konceptualista művészetről meg a felnőtté válásról szóló nagysikerű saját készítésű installációnkról, és közben örültem, hogy én ilyenekről is tanultam egyszer. Egy másik látogató kicsit felháborodott, értetlen monológját hallgatva nem mindenki tudta értékelni a "véletlenszerűen egymás mellé rakott fura tárgyakat", és bár nekem sem jött át mindig, még a  magyarázó táblával sem, hogy mégis mit gondolhatott és érezhetett a művész, amikor létrehozta az adott alkotást, azért voltak érdekes ötletek és interaktív részek is. Láttunk például lélegző óriásvirágot, megszagoltunk és megpróbáltunk felismerni 24-féle illatot (illetve szagot), az 1,75 kilónyi csillámporkupacot mindketten imádtuk (annak is volt szimbolikus jelentése, nyilván), és belecsöppentünk egy furcsa hangulatú, sámándobos-táncolós közösségi performanszba.

Pár installáció a kiállítótérből, és néhány kedvencem a boltból
A kiállítóteret elhagyva pedig megtaláltuk a biztos pontot Helsinkiben, ahova utána minden egyes nap visszatértünk valamiért. Ez pedig a fantasztikus múzeumshop volt, ahol az összes költőpénzemet (és még többet is) el tudtam volna költeni magamra és mások ajándékozására. A szép és aranyos, többségében teljesen felesleges füzeteken, naptárakon kívül igazán eredeti csináld magad típusú, interaktív könyveket, albumokat találtunk utazás, művészet és hobbi témakörben, voltak színezők, és ezernyi különleges, jópofa apróság.

Sok helyen ajánlják még a Design Múzeumot, hiszen Finnország erről is híres, de mi azt most kihagytuk, mint ahogy az utolsó napi eső miatt az éppen akkor tartott Design Weekre sem jutottunk el.

Jelenleg elég sok épület fel van állványozva Helsinkiben, így például a Szenátus téren (Senaatintori) álló székesegyház (Tuomiokirkko) egyik fele (de a látható kupolái szépek), a parlament egésze, és az olimpiai stadion is. Ez utóbbit teljesen megkerültük, hogy hátha valahogy a hozzá tartozó torony közelébe tudunk jutni (elvileg lifttel fel lehetne menni, és szép a kilátás), de az egész egy építkezési területre hasonlít, a stadion omladozó falain át lehet látni, minden fel van túrva és le van zárva.

A székesegyház

Paavo Nurmi, sokszoros olimpiai bajnok közép- és hosszútávfutó szobra, a háttérben pedig az olimpiai stadion és a torony, ahova nem jutottunk fel.

A kikötőhöz mindenképpen érdemes elsétálni egyrészt a tenger, másrészt a házak miatt. Itt, Helsinki egyik szigetszerűen elkülönülő részén van az Uszpenszki katedrális is, ami pravoszláv stílusával látványosan elüt a finn építészettől.

Az Uszpenszki katedrális





A szintén itt található Kauppatori piacon éppen belefutottunk a szokásos oldtimer találkozóba (ez a hónap első péntekje nagyon eseménydús!), ahol rengeteg régi kocsi vonult fel estefelé, hogy a gazdáik büszkélkedhessenek velük és találkozzanak egymással, a kívülállók pedig bámulhassanak, és fényképezzék az autókat. A szállásadónk is éppen a saját kocsiját suvickolta fényesre, amikor megérkeztünk, tőle tudtunk az eseményről, ezért nem lepődtünk meg, amikor tényleg belecsöppentünk. :) A kikötőből több szigetre és Tallinnba is el lehet jutni komppal vagy hajóval, és bár valószínűleg Észtországhoz egy ideig nem leszünk ennél közelebb, az időnkbe nem igazán fért bele ilyen típusú kirándulás.


A városháza (vagy az elnöki palota?), szintén a piac mellett

Innen indul az Esplanadi, azaz a bevásárlóutca is.

Ezek a kiugró óriás ablakok, amik mögött általában télikert vagy valami előtér volt, nagy kedvenceim voltak.

Helsinki is tele van parkokkal - szeretem Budapestet, de eddig szinte akárhova mentem külföldön, mindenhol sokkal több zöld terület volt a városban, amit ténylegesen lehet pihenésre, sportolásra használni (itt mindenki fut, ezt imádtam), és nincs elhanyagolva, mint nálunk. A Kútparkhoz (Kaivopuisto) például a diplomatanegyeden keresztül vezet az út, ami természetesen gyönyörű épületeket jelent. A parkban pedig fel lehet mászni egy kis dombra, ahonnan jó kilátás nyílik a tengerre és a környékre.


És ha már (megint) az épületeknél tartunk: elég lelkesen fényképeztem őket, egy-egy utca nagyon jól nézett ki az egymáshoz illő, világos pasztellszínű, régi, mégis modernnek ható, szépen karbantartott épületekkel.

Ízelítő a finn építészetből:








Ami az útikönyv "muszáj megnézni" látványosságai között szerepelt, és nekem mégis csalódás volt, az a Sziklatemplom. A létrehozása tényleg különleges, ugyanis felülről bontották meg a sziklát egy robbantással, és erre emelték a kupolát. A modern belső térben elég meditatív zene szólt, mégsem jött át az a spirituális hangulat, amiről olvastam vele kapcsolatban. Talán részben a túl hangos turisták okolhatók ezért, akik a nem hagyományos templombelső miatt a szokásosnál is kevésbé viselkedtek úgy, mintha templomban lennének, nem tudom. Egyébként csak meghatározott időközökben engednek be látogatókat, és természetesen elég nagy tömeg gyűlt össze addigra. A környéken is látszott, hogy ez az egyik legkeresettebb turistalátványosság, ugyanis míg a centrumban elvétve sem láttunk klasszikus szuvenírboltot (a piacon azért árultak ilyesmit), ebben a kicsit félreeső utcában koncentráltan voltak jelen. Ha valaki nagyon ellenzi a gagyi szuvenírokat, akkor is érdemes némelyik boltba benézni, vicces dolgokat találtunk. Hiszen kinek ne lenne szüksége például egy eredeti finn, kézzel készült, Jodát formázó nemezsapkára?

Ilyesmiből lehet kapni jodásat is!

Megemlítendő még a Finlandia-palota, ahol az 1975-ös Helsinki Záróokmányt aláírták - ha már az elmúlt években többször is megtanultam az itt lefektetett alapelveket, jó volt megnézni élőben is a helyet. Bemenni sajnos nem tudtunk, úgy láttam, hogy előre kijelölt időben van lehetőség körbevezetésre.

GASZTRONÓMIA

Jó áron normális kaját találni itt sem könnyű, de végül mindig sikerült. (Szerencsére, mert az ideges, morcos éhség a barátságok igazi próbája lehet...) Itt is van egy finn, családi vállalkozásból indult gyorsétteremlánc, a Picnic, amit mi végül nem próbáltunk ki, de sok helyen meg lehet találni, és az étlapja szimpatikus volt.


Ahol kétszer is ettünk, az a korábban említett piac volt. Először kora este érkeztünk oda, amikor már csak egy-két nagyon kitartó árus volt nyitva, de így is nagyon finom lazac fish&chipset ettünk.


Második alkalommal már direkt kora délutánra időzítve jártunk arra, hogy meg tudjuk nézni a piacot is. A Tamperében is kóstolt és mindenhez kínált áfonyalekváron kívül itt a tenger közelsége miatt sok helyen árultak apró tengeri halat, lazacot, ez utóbbit krémleves formában is több helyen, illetve rénszarvasból készült ételeket. Ez elsőre kicsit furcsán hangzik, de ha elvonatkoztatunk a Mikulás szánhúzóitól, nem sokban különbözik bármilyen más hústól. Mi meggyőztük magunkat, hogy nem Rudolf van a tányérunkon, és megkóstoltuk húsgolyóként, de szárított formában még chipset is láttunk belőle.


Ami még nagyon népszerűnek tűnik itt, az  a medvecukor. Én még soha nem ettem, csak azt tudtam, hogy senki nem szereti (akiről tudok), és miután egy kóstolónál vettem egy darabot, rájöttem, hogy ez az a fekete Negro íz, amit ki nem állhatok. Viszont a finn csoki kifejezetten jó, még a málnás-medvecukros is. Ki érti ezt?


Valahogy így nézett ki tehát Helsinki az én szememmel. Remélem, hogy lesz még alkalmam ilyen élménybeszámolókat írni - ha ti is szívesen olvassátok, akkor a blogon is szívesen gyűjtögetem ezeket az emlékeket! :)


1 megjegyzés :

  1. Drága Borikám! Úgy megörültem ennek a kis beszámolónak.
    Sok puszi Mari nénéd

    VálaszTörlés