2016. május 1., vasárnap

Anyák napjára



Nagyon régóta nagyon izgatottan várom már, hogy ez a poszt megszülessen. Egészen pontosan március óta, amikor egy angol youtuber az ottani anyák napja alkalmából közzétett egy videót, amelyben egyetlen kérdést tett fel a barátainak: mit tanított neked az anyukád? Egyszerűnek tűnik a kérdés, én mégsem tudtam egyből megválaszolni. Azzal párhuzamosan, hogy elkezdtem rajta gondolkodni, még a videó nézése közben rámtört a vágy, hogy én is csináljak egy hasonló kis projektet. Így hát megkértem néhány barátnőmet az életem különböző szakaszaiból, hogy írják meg röviden, ők mit örököltek vagy mit tanultak az anyukájuktól. Sokkal több ember válaszára kíváncsi lennék, de a blogolás műfaja sajnos bizonyos terjedelmi korlátokkal jár. Ettől függetlenül mindenkit arra biztatnék, aki most ezt olvassa, hogy gondolkodjon el a kérdése(ke)n, és ha tudja, valamilyen formában juttassa is az anyukája tudtára, hogy mire jutott.

Idén virág, süti, és más apróságok helyett, illetve mellett ezzel szeretnék boldog anyák napját kívánni mindenkinek, és megköszönni anyunak mindazt, amit eddig tanulhattam tőle!



                         

Külsőre egyértelműen az apai gének győztek nálunk, de régen nagyon szerettem volna anyura is hasonlítani. Éppen ezért nagyon hálás voltam a gyerekorvosunknak, aki egyszer azt mondta, hogy ő anyu vonásait is látja bennem.:) Akár így van, akár nem, a munkához való hozzáállásomat, precizitást és kitartást azonban biztosan örököltem, illetve tanultam tőle. Néha régen, amikor nem sikerült jól egy dolgozat, és azzal védekeztem, hogy a többieknek sem lett jó, anyu azt mondta - de nem azért, mert csak a tökéletes volt neki jó! - , hogy őt nem érdeklik a többiek. Engem sem az érdekel legjobban, hogy mások jobbak vagy rosszabbak nálam valamiben, esetleg hogyan viselkednek egy adott szituációban. Én akkor vagyok elégedett, ha tudom, hogy lelkiismeretesen dolgoztam és minden tőlem telhetőt megtettem, amit meg kellett, és amit meg tudtam. Ahelyett, hogy állandóan másokhoz képest határoznám meg önmagamat, inkább magamnak akarok megfelelni. Gyakorlatiasabb dolgokat is tanultam tőle, például hogy a sütőport a liszttel kell elkeverni (ezt  a tudást kiegészítendő tojást habosítani a nagymamám tanított), és hogy egy bögre rizshez két bögre víz kell - a rizsfőzést azért még nem árt gyakorolnom..

DORKA



Hogy mit örököltem az anyukámtól... nehéééz! A mentalitásunk, a viselkedésünk, a gondolkodásunk teljesen egymás ellentéte, amit persze nem egyszerű megélni és elviselni, bár talán ez így is van rendjén. Viszont mégis ott az ízlés, a humor, az érzékeny bőr, a láb (a térd feletti kis kiugrással) és a kék szem, amik valószínűleg nem véletlenül egyeznek. :)
És hogy mit tanított nekem? Hirtelen nehéz erre a kérdésre válaszolnom, hiszen rengeteg minden lehet, amit ő tanított nekem, amiről én nem is tudok, mert olyan természetes számomra. De ha jobban belegondolok, vannak például olyan dolgok is, amiket nem szánt szándékkal tanított, mégis ezek jutnak eszembe először: hogy milyen iszonyatosan erős tud lenni az ember a legnehezebb időkben is. Ha úgy érzed, hogy ennél rosszabb már tényleg nem lehet, fel kell állni és csinálni tovább a mindennapjaidat. A másik ilyen dolog, hogy a humornak mekkora jelentősége van az életben. Talán ez a két legfontosabb, amit tanított nekem az anyukám, amikért nagyon hálás vagyok neki. :)
TAMI

Anyukámtól első közelítésben nem sok mindent örököltem - ő szőke hajú, kék szemű mániákusan rendszerető jogász (korábban töri-földrajz szakos tanár), én barna hajú, barna szemű, magas entrópiatűrő (és -növelő) képességgel rendelkező orvostanhallgató vagyok. Ennek ellenére számos dologban szeretem azt hinni, hogy hasonlítok rá: a tanuláshoz, illetve munkához való viszonyom olyan, mint az övé: inkább bele sem kezdek valamibe, ha azt nem tudom rendesen befejezni (még ha a “rendes”-ről nagyon más elképzeléseink vannak).
Hogy mit tanultam tőle? Természetesen soha az életben nem tudtam volna úgy átlátni a történelmi összefüggéseket segítsége nélkül, mivel minden egyes témazáró előtt leült velem átbeszélni az adott korszakot. Örömmel tapasztaltam, hogy anya is inkább a fontos dolgok megértésére megy rá, mint arra, hogy kívülről fújjam a kronológiát - ez szerintem a legjobb pedagógusi hozzáállás (de mondhatjuk úgy is, hogy képtelen vagyok magolni). Megtanultam tőle, hogy az embernek mindig ki kell állnia saját magáért, és hogy nincs olyan élethelyzet, amiből ne lehetne felállni, tanulni és végül profitálni (a szó minden anyagi konnotációjával együtt), illetve, hogy mindent és mindenkit - itt főleg kedves testvérem viselt dolgaira gondolok - el lehet fogadni.

KRISZTI


A régi fényképeket megfigyelve, amin anyu körülbelül annyi idős, mint most én vagyok, szemmel látható a hasonlóság, ami az én korommal csak nő. Sokszor hallottam, hogy nagyon hasonlítunk: tőle örököltem a szememet és a szemszínemet, a sok hajamat (amivel együtt üdvözlöm az anyai ági korai őszülést is), részben a testalkatomat, a 40-es lábat. És annak ellenére, hogy a gondolkodásmódunk, ezért általában a véleményünk a lehető legteljesebb mértékben különbözik, az ízlésünk nagyon hasonló. Anyutól ragadt rám a musicalek iránti rajongás (ezért tudom kívülről a Józsefet és még néhány másikat), ő vitt el táncolni óvodás koromban, együtt nézzük a történelmi filmeket-sorozatokat és olvassuk a regényeket. Természetesen a „lányosabb” dolgokat én is tőle tanultam, mivel mi vagyunk a „család lányai”. Mindig is ott álltam alatta/mellette sütés közben, hogy nézhessem, mit csinál, tőle van az esztétikai érzékem, illetve a precizitásom; tőle tanultam, hogy figyeljek a részletekre, akár onnan kezdve, hogy hogyan díszítsünk ki valamit, hogy külön parfüm kell hétköznapokra és alkalmakra, vagy hogy milyen ékszer illik egy ruhához. És ha már itt tartunk: ezt még biztosan tanulnom kell tőle, de szeretem, hogy színesen és életvidáman öltözködik:)

LILI



Anya az a személy, akinek köszönhetem, hogy ilyen erős és önálló ember lettem. Majdnem mindig mellettem állt. Bár ezt nem mindig mutatta ki, tudtam, hogy így van, mintha telepatikusan közölte volna velem mindig, hogy mellettem áll, és harcoljak, mert nekem van igazam. Sose vívta meg a harcaimat helyettem, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Valójában anyával teljesen ellentétes a személyiségünk: ő nyugodt, türelmes, néha visszahúzódó és kedves. Én... hát én vagyok! Amiben hasonlítunk, az az, hogy nehezen mutatjuk ki az érzéseinket. Hogy ezt tőle örököltem-e, vagy csak a környezetem miatt alakult ki, nem tudom. Nem gyakran mondjuk ki a "szeretlek" szót, de tudom, hogy szeret, úgy, ahogy egy anya szeretheti a lányát. Bár hozzászoktam a távolsághoz, nem beszélek vele minden nap, tudom, hogy gondol rám, úgy ahogy én is. Mikor sok idő után meghallom a hangját a telefonban, sírás fojtogat, olyan jól esik. Megint nem mondhatom neki személyesen, hogy Boldog Anyák Napját, de szeretném, ha tudná, hogy nagyon szeretem, büszke vagyok rá és arra, hogy ő az Anyukám! 

KRISZTI


Anyukámtól tanultam meg a kör egyenletét, ő tanította meg a Pitagorasz-tétel bizonyítását, és azt is, hogy ha X2-re mínusz eredmény jön ki, akkor a feladatnak nincs megoldása. Szerencsére persze nem csak ezekre a könnyen felejthető dolgokra tanított meg Anyukám! :) Három dolgot szeretnék megosztani, amelyek maradandó tanítások számomra Tőle. :) Az egyik legfontosabb dolog, amit Anyától tanultam, hogy ha valami nem sikerül, vagy valamit elrontok, „az még nem a világ vége”, „attól még nem dől össze a világ.” Ez az igazság a vizsgaidőszakokban igen megnyugtató tud lenni. :) A másik nagyon fontos dolog, a sok jókedv és nevetés. Noha néha olyan hangosan tud nevetni egy-egy viccen, hogy még álmomból is szinte felriadok, iszonyatosan hálás vagyok azért, hogy ilyen vidám anyukám van. :) A harmadik rendkívüli dolog, amiben Anyukám óriási példakép számomra, az az, hogy segítsünk a körülöttünk élőknek, és ne magunkba zárkózva éljük le az életünket. Sokszor nem értem, hogy van Anyának annyi türelme végighallgatni az embereket, és kisebb-nagyobb gondjaikat, valamint azt se, honnan van annyi ereje, hogy jó tanácsokat adjon, vagy, hogy épp személyesen meg is oldja a problémákat. Úgy érzem, hogy már a fenti három tanításért is mérhetetlenül hálás lehetek, és ez még közel sem az összes, amit Anyukám tanított nekem. :)

És neked mit tanított az anyukád?

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése