2015. augusztus 24., hétfő

Poros naplók és megtisztító pakolás

Úgy látszik, augusztus közepe felé mindig rám tör egy nagyobb pakolási láz. (Tavaly ilyenkor írtam a szekrénytakarítós posztot.) Miközben még egyáltalán nem temetem a nyarat, az ősz közeledtével most is érzem a rend és a friss kezdet iránti vágyat. 
 
Egy nagyobb lomtalanításhoz kell a megfelelő lelkiállapot, és nem is feltétlenül megy minden egyszerre, de nekem most egyszer csak bekattant, hogy valamit csinálnom kell. Mert hiába látok iszonyú jó és aranyos és hú, ez tényleg megérné dobozokat meg rendszerező dolgokat, ha nem tudom pontosan, hogy mit is tennék bele. Felesleges dolgokat hazahozni, ráadásul pénzt is kiadni értük pont a várttal ellenkező hatást váltana ki, arra pedig semmi szükség. Inspirációs, tökéletesen berendezett szobák képét is nézegethetném, attól még az enyém nem fog megváltozni.
 
 
Tehát vissza az alapokhoz, a "portörölgetés után vissza mindent a helyére" most nem játszik. Akkor kell megszabadulni egy doboznyi plüsstől és egyéb megszokásból a polcokon lévő kis porfogótól, amikor nem fáj. És nekem most nem fájt. Na jó, egyelőre csak beköltöztettem őket egy dobozba, ami nem olyan, mintha kidobnám vagy elajándékoznám őket, de jelenleg megfelel.
 
Miközben pedig a könyvespolcot rendezgettem, belefutottam pár régi naplómba. Nem a legeslegrégebbi, száz százalékban Mia Thermopolis stílusa által inspirált fajtába (azt szerintem már megsemmisítettem) de azért még a 2007-esben is érződik a hatása. Szóval 2007, 6-7. osztály környéke, életem első nagy változásának ideje. Ekkor még viszonylag rendszeresen írtam naplót - természetesen mindenféle hülyeségről, mit ettem, hova mentem aznap pontosan, ilyesmi. Végig sem olvastam ezeket, csak belelapoztam. Aztán 7.-ben kezdődött egy rinyálósabb rész, amiben az életkoromnak megfelelően valakiről túl sok szó esik, majd hosszú szünet. Ez az a része az életemnek/naplómnak - szerintem mindenkiének - amit nem olvastatnék el senkivel, sőt. De nem bánom, hogy akkor leírtam, viszonylag kertelés nélkül ezeket a dolgokat. Mert persze lehet erre most úgy reagálni, hogy "milyen hülye voltam, jézusom", és részben ez is igaz lenne. De tulajdonképpen nem voltam az. Örülök neki, hogy bizonyos dolgokban már nem vagyok ugyanolyan, de ez is az élet része, amin túl kell lenni.
 
A "rendes" gimnáziumi évek alatt csak párszor írtam, a napi dolgokról (sajnos vagy nem) nincsenek feljegyzések, inkább arról, ami átfogóan foglalkoztatott vagy zavart. Az ekkori kicsi énem már sokban hasonlít a nagyobbra - hogy ez jó vagy rossz, azon lehetne elmélkedni, de a változások így, írásban rögzítve talán feltűnőbbek, mint ha csak az emlékezetemre hagyatkozhatnék.
 
A macik tehát mennek, a tiszta felületekre pár új dolog jöhet, én pedig maradok. (És igyekszem normális bejegyzéseket összehozni.)

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése