2015. április 4., szombat

Februári és márciusi olvasmányok

Alábbhagyott a lendület, már ami a szórakozásból olvasást illeti, de azért így is van miről beszélni.

Kertész Imre: Sorstalanság
Újabb alap könyv, ha másért nem, akkor a Nobel-díjért mindenki ismeri. Egy tizenpár éves budapesti zsidó fiú szemszögéből ismerjük meg a történetet, és ez adja az egész különlegességét is. Először az apját, majd őt is elviszik munkatáborba, amit ugyan nem ért, de elfogadja, hogy ennek biztosan így kell történnie. Az olvasó ismeri az események hátterét, a fiú azonban semmit nem tud az akkori politikai környezetről, és egyáltalán, nem is izgatják efféle dolgok. A táborok körülményeiről is az ő tapasztalatain keresztül értesülünk, miközben mi többet tudunk, mint a naiv, akkor még tapasztalatlan fiú. Ez a kettősség végig feszültséget teremt, megrázó ilyen szemszögből, részletes leírásokon keresztül végigkísérni az emberi mivolt elvesztését. Hazatérése után nem tud visszailleszkedni az otthon maradottak közé: családját elvesztette, a többiek pedig nem értik, nem is érthetik meg, hogy min ment keresztül, és hogy mit érez ezzel kapcsolatban. Szörnyűségeket emlegetnek, szenvedést, amit el kell felejtenie, hogy tovább élhesse az életét. A felejtés azonban számára nem megoldás, minden, ami vele történt, már az élete része marad... Metaforaként a múlt ismeretének szükségessége a jelenben éléshez pedig egyéni és társadalmi szinten is értelmezhető.
Nekem nem sikerült egyszerre végigolvasnom, néha úgy éreztem, hogy most nem erre a hangulatra van szükségem, de egyszer mindenkinek ajánlom azért, hogy ismerje meg.
Pierre la Mure: Moulin Rouge
Teljesen véletlenül pillantottam meg a könyvespolcon, és először azt hittem, hogy ugyanaz a történet, mint a Nicole Kidman-es éneklős filmben, szerencsére viszont nincs hozzá sok köze. Henri Toulouse-Lautrec olvasmányos életrajzi regényében a festő személyes történetét, és rajta keresztül a XIX. század második felének Párizsát és a korszak művészvilágát is megismerhetjük. Megjelenik pl. Van Gogh, Oscar Wild, látható a letűnő arisztokrácia, valamint a klasszikus festészet és a posztimpresszionizmus között feszülő ellentét; két világ találkozása. A Montmartre, amely befogadta a gyerekként nyomorékká vált festőt, élénk képekkel elevenedik meg előttünk, de még ennél is fontosabb a főhős lelki vívódása, a változások és kudarcok, amelyek végigkísérik az életét. Egy ideig csak a festészetnek él, beilleszkedik az ő arisztokrata neveltetésével ellentétes életbe,  nincstelen festőtanítványok közé, és szinte elfeledkezik a nyomorékságáról. Ez azonban nem tart sokáig, elkezd arra vágyni, hogy valaki szeresse. Csalódásai után rá kell jönnie, hogy egy nő sem fogja őt szeretni, ezért hogy enyhítse fizikai és lelki fájdalmait, az alkohol és a Montmartre-i prostituáltak felé fordul. Ebben a közegben, továbbra is a festészetnek élve nem érzi magát kirekesztettnek, de nem hagy fel a szerelem utáni vággyal sem. A regény középső fejezetei az életének egyes szakaszait meghatározó nőket, viszonzatlan szerelmeit, valamint növekvő szakmai hírnevét és ezzel párhuzamosan az egyre mélyebbre süllyedő magánéletét mutatják be.
Nagyon tetszett könyvként és történetként is a regény, igazán színes képet festett meg, olvastatta magát, és Toulouse-Lautrec élete is nagyon érdekes: szomorú, szánalomra méltó és inspiráló egyszerre. Őszintén szólva nem tudom, hogy mennyire hiteles életrajzként a történet, és mennyi benne a fikció; néhol nagyon lehetett érezni, hogy egy részlet csak a regény kedvéért, az érzelmi hatás kiváltásáért szerepelt benne úgy, ahogy. Azt viszont sajnálom, hogy nem akkor akadt a kezembe a könyv, amikor a kiállítás is volt. Nagyon szívesen néztem volna meg a képeit úgy, hogy ismerem az alkotás körülményeit.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése