2015. február 3., kedd

Januárban olvastam

Remélem, hogy egy új sorozat első részét írom most. Valamelyik heti jó dolgos bejegyzésben említettem már az 50 könyves olvasós kihívást, aminek hatására elkezdtem listát írni azokról a könyvekről, amiket szeretnék elolvasni. Eleinte próbáltam az ott megadott kritériumoknak megfelelően gyűjtögetni, aztán már csak ömlesztve írtam fel magamnak pár könyvet. Nem az a célom, hogy mindet rögtön elolvassam, konkrét sorrend sincs, amit követek, és bármikor bejöhet egy újdonság is. Egyszerűen csak szeretnék többet olvasni az év minden szakában, hiszen annyi könyv van, amit meg kéne ismerni.
Próbálok majd nem csak felsorolást készíteni, hanem pár összefüggő mondatot is írni minden elolvasott könyvről.

Ez az első adag:



J. R. R. Tolkien: A babó
Engem soha nem szippantott be a Gyűrűk ura-láz. Tudom, tudom... Az első könyvet pár éve elolvastam, és közben a filmet is megnéztem, de a könyvvel iszonyú lassan haladtam, és a film is csak olyan na jó, már ezt is láttam érzést hagyott maga után. Ezzel párhuzamosan a hobbit-filmek is teljesen hidegen hagytak. December vége felé (talán karácsony környékén, amikor volt egy kis időm) olvasós kedvem volt, és emlékeztem, hogy A babót láttam már a könyvespolcunkon. És hát a film harmadik része is akkoriban jött ki, szóval gondoltam, megpróbálkozom vele. És tetszett! Ha nagyon röviden kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy igazi mese. Viszont a szereplők nem tisztán feketék vagy fehérek, a jók sem minden ízükben tökéletesek. Ezt kiegészítve pedig az egész szöveget, a párbeszédeket és az elbeszélést is kellemes irónia szövi át. A kedvenc mondatom (mert még az is van) ez volt - a szövegkörnyezettel együtt, úgy az igazi: "Elfogadom nagyszerű ajándékodat, ó, Nagyszerű Bilbo! S tündérbarátnak és áldottnak foglak ezentúl nevezni. Árnyékod ne fogyatkozzék, mert a tolvajlás úgy túl könnyű lenne. Ég veled!" Elég jól jellemzi azt a stílust, ami tetszett benne. Ki tudja, lehet, hogy adok még egy esélyt a Gyűrűk urának is. Viszont azt el nem tudom képzelni, hogy hogyan csináltak ebből három teljes filmet.
George Orwell: 1984
Rengeteg könyv szerepel a listámon, amit már rég elolvashattam volna, például olyanok, amik "választható kötelező" olvasmányok voltak, de nekem akkor kimaradtak, viszont muszáj bepótolni. Az 1984 is ilyen. Tulajdonképpen örülök is, hogy most olvastam el, amikor kicsit több tudást pumpáltak már az agyamba. A történet 1984-ben, a jövő Londonjában játszódik, ahol az emberek a Párt uralma alatt állnak, mindenki agymosottan, feltétel nélkül hisz a "Nagy Testvér" által konstruált valóságban. Winston Smith azonban elkezd kételkedni, menekülési lehetőségeket keres, miközben végig érzi, hogy neki nincs esélye. A társadalom teljes mértékben szabályozott, a gyerekek besúgják a szüleiket, működik a gondolatrendőrség, soha senki nem lehet egyedül. A Párt az emberek gondolkodását befolyásolja, például a használható nyelv szabályozásával. Ez az egyik legnagyobb, számomra látható erénye a regénynek: részletesen kidolgozza a bemutatott társadalmi rendszer ideológiai hátterét. Nemcsak a lepusztult környezetet írja le, hanem pl. az új hivatalos nyelv, az "újbeszél" szabályain keresztül az is kiderül, hogyan és milyen hatást gyakorol a Párt az emberekre a nyelven keresztül is. Mindenképpen érdekes és elgondolkodtató olvasmány akkor is, ha nem a diktatúrákra gondolunk, hanem csupán arra, hogy egyféle megtörtént eseményt hányféleképpen lehet interpretálni a jelenben, és megőrizni a jövőnek, de "a hatalom nem eszköz, a hatalom cél" nézet nekem most a House of Cards-zal is pont összecseng.

Veronica Roth: A beavatott

A film után szerettem volna elolvasni a könyvet is, hogy kiderüljön, bizonyos megválaszolatlan kérdések, pontatlanságok meg vannak-e magyarázva benne. Most került rá sor, pont az 1984 közben olvastam el, két ellenutópia egyszerre. A vámpírok után úgy tűnik, most a funkcionálisan csoportokra bontott társadalmak állnak a tiniregények (vagy fiatal felnőtteknek szóló regények?) középpontjában. A film nézése közben erős Az éhezők viadala - utánérzésem volt, és láttam már egy szintén nagyon hasonló filmet is. Mindenesetre ennél túl tudok lendülni a hasonlóságokon, önmagában sem olyan gagyi. Azt nem mondanám, hogy sokkal kidolgozottabb a könyvben a háttér, de vannak benne utalások arra, hogy még megtudhatunk ezt-azt. Kb. a feléig amúgy viszonylag követi a film a könyvet, minimális eltérésekkel, amik viszont kellettek ahhoz, hogy pörgős legyen a cselekmény. A könyvben a karakterek kidolgozottabbak, így bizonyos fordulatok talán megrázóbbak lehetnek, mint a filmben. Viszont ez a kidolgozottság, különösen a közepétől, és különösen Tris és Négyes kapcsolatában már kicsit sok. Lehet, hogy nem is ez a jó szó, inkább az egész olyan tiniregénnyé válik (jó, az is), ezzel együtt pedig a karakterek is sokkal gyerekesebbek lesznek, mint a filmben. Négyes nem szuperpasi, hanem sima 18 éves kamasz, Tris pedig egy nyavalygó kislány. Kár érte. Ha már ilyen film-könyv összehasonlítást írtam, akkor összegzésképpen talán azt mondanám, hogy a film izgalmasabb volt, a szerelmi szál a karakterek miatt kevésbé idegesítő, viszont néhány részletet még átemelhettek volna, csak említés vagy sugallás szintjén. A következő könyvvel szerintem megvárom a második filmet, ez most jó sorrendnek tűnt.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése