2018. február 18., vasárnap

Alternatív ajánló Amszterdamból: holland kedvencek mások szemével

Bár én általában nem tudok egy-egy dolgot kiemelni, utazások végén szeretem megtudni, hogy a többi velem utazónak mi tetszett a legjobban, kinek mi volt a kedvenc élménye, mi ragadta meg az adott városban. Most sem engedtem haza egy látogatómat sem addig, amíg el nem mondták, hogy mi volt a kedvencük Amszterdamban, illetve Hollandiában, ha volt idejük egy kicsit a fővároson kívül is körbenézni. Az ő válaszaikból összeállítva született meg ez a lista.



VÁROSKÉP

Az épületek

 

Kezdjük az egyértelművel: többen is kedvencként emelték ki az építészetet, amin nem is csodálkozom. Az épületek között nincs két egyforma, a városkép mégis teljesen harmonikus, és semmi mással nem összetéveszthető. A szorosan egymás mellé épített, ki- bedőlő, ferde falú házak a csatornák mentén vagy szűk utcákban, egymással harmonizáló pasztellszínekben vagy fekete téglák és fehér ablakok kontrasztjával a legtöbb embert folyamatos bámészkodásra és kattintgatásra késztetik. Az egységes stílushoz az épületek meghosszabbításaként is értelmezhető cserépszínű utcakövek is hozzáadnak.

Ajtók, ablakok

Nagyon örülök, hogy másoknak is külön tetszettek az ajtók és az ablakok, mert én nagyon szerettem őket. Mindenhol érdemes nyitott szemmel járni, de az amszterdami utcákon sétálva tényleg nem lehet csak úgy elsétálni a házak bejárata mellett. A meredek lépcsők, mozaikos díszítések a feljárókban, színes ajtók, kopogtatók, és bizonyos városrészekben az ajtó feletti, régi cégérszerű díszítések mind megérnek egy-egy pillantást.

Az is rögtön mindenkinek feltűnik, hogy északi mintára a legtöbb helyen nem használnak függönyt. Így gyakran be lehet pillantani egy család életébe a nappalin vagy az étkezőn keresztül, és ez senkit nem zavar.

Macskák az ablakban



Az ablakok nemcsak önmagukban érdekesen: a macskaimádók nagy örömére az ablakpárkányon belül rengeteg helyen ücsörögnek kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) cicák, lustán nézelődve, vagy kicsit produkálva magukat.

Családias hangulat

Amszterdam jóval kisebb, mint Budapest, az egész város könnyen bejárható, szinte minden biciklivel elérhető távolságban van. A kisebb alapterülethez szűkebb utcák és aranyos házak társulnak, valamint a biciklis kultúra miatt valóban kevesebb autó. Mindez együtt nem nagyvárosi, inkább barátságos hangulatot teremt még akkor is, ha itt is ugyanúgy rohannak az emberek.

Amszterdam jelképe

A várost jelképező tripla X jel mindenhol megtalálható: épületeken, zászlókon, emblémákon, és a járdát és az úttestet elválasztó kis oszlopokon is (ld. az ajtós képen fent), aminek még külön neve is van - amsterdammertje - és ami az egyik szerintem legrandomabb kedvenc lett.

PROGRAMOK

Piacok végigevése



A holland gasztronómiát bemutató bejegyzésemben felsorolt ételek nagy része megtalálható a város számtalan pontján előforduló kültéri piacok egyikén. Mindenkit elvittem legalább egyre, mindenkivel megkóstoltattam legalább a stroopwafelt (visszatérő motívum, de esküszöm, hogy nem ezen éltem), amiért sok hálás pillantást és csillogó szempárt kaptam cserébe.

Néhány piacot kiemelve különböző környékekről: a Waterloopleinmarkt kevésbé evős-kóstolgatós, elsősorban bolhapiac néhány ételes bódéval. Az Albert Cuypmarkt hosszú utcáján már vegyesen van minden: friss alapanyagok és talán a legnagyobb választék készen ehető utcai kajából és édességből, és különböző szuvenírok nem a legdrágább belvárosi árakon. Az előzőkkel ellentétben, amelyek csak vasárnap tartanak zárva, a Noordermarkt csak szombaton van nyitva - ez is vegyes, termelői- és bolhapiac része is van, viszonylag sok kóstolási lehetőséggel.

Múzeumok



Amszterdam híres a múzeumairól, és szerencsére én is sokat meg tudtam látogatni. A belépőjegyek nem olcsók, de megéri egybe-kettőbe elmenni akár egy pár napos városnézés során is. Fontos tudni a tervezésnél, hogy ahogyan a piacok, úgy a legtöbb múzeum is csak délután 5-ig van nyitva - ez ne lepjen meg senkit.

Mások kedvencei ebből a kategóriából: a NEMO múzeumra nem a kiállítása miatt esett a választás (ami egy óriási Csodák Palotájára emlékeztet leginkább, és egyébként nem csak gyerekek számára szórakoztató), hanem a tetőterasz miatt, ahova nyitvatartási időben ingyen fel lehet mászni, és ahonnan kapunk egy kis kilátást a városra és a kikötőre.

A leghíresebb talán a Van Gogh múzeum, ahova valóban megéri elmenni - a kiállítás 1,5-2 óra alatt bejárható, és szerintem pont befogadható mennyiségű képet és információt tartalmaz. Online jegyvásárlás esetén a gyakran több mint egy órás sor helyett egy jóval rövidebbet kell csak végigállni.

A Rijksmuseum, azaz a nemzeti múzeum kiállítása az előzővel ellentétben nem egy 1-2 órás program. Rengeteg terem és rengeteg kiállítási anyag van, egy látogatás alatt nem is lehet mindent ugyanolyan figyelemmel végignézni. Ettől függetlenül megéri rászánni egy fél (vagy majdnem teljes) napot. A könyvtárat külön ajánlom!

Végül a csatornamúzeum, azaz a Het Grachtenhuis emelkedett ki a meglátogatott múzeumok közül. Ez egy rövidebb, nem teljes napot betöltő kiállítás Amszterdam építésének és építészetének történetéről. Pont megfelelő mértékben interaktív és informatív, audioguide-dal végigkísért, jól megcsinált kiállítás, amelynek során választ kaphatunk például arra az égetően fontos kérdésre, hogy vajon cölöpökre épült-e a város.

Kompozás
Az északi városrészt Amszterdam többi részétől az IJ folyó választja el, azonban könnyen megközelíthető komppal. A kompok három különböző irányba indulnak a központi pályaudvar mögül, és ingyenesen, jegy nélkül igénybe vehetők.

Kirakatnézegetés




Budapesttel ellentétben Amszterdamban nincs minden kerületben pláza, sőt. Klasszikus értelemben vett bevásárlóközponttal nem is találkoztam, és az ismert márkák, kommersz üzletek is a központi bevásárlóutcára koncentrálódnak. Azon kívül inkább az egyedi boltok jellemzik a várost. A megkérdezettek által legkedveltebb helyek kirakatnézegetéshez a Joordan, a De 9 straatjes, illetve az antikvár dolgokat szeretőknek a Rijksmuseumból a belvárosba vezető Spiegelgracht.

AMSZTERDAMON TÚL

Texel szigete




Ha nem kapok erre vonatkozó külön ajánlást, eszembe sem jutott volna az észak-holland Fríz-szigetek egyikére ellátogatni - de szerencsére kaptam. A sziget a juhokról, a fókamentésről és a világítótornyáról ismert, nincs sok "kötelezően megnézendő" látványosság, de másfél nap alatt így is csak ízelítőt kaptunk belőle. Tökéletes hely pár napos természetközeli kikapcsolódáshoz, tengerparti vagy erdei sétához, biciklizéshez, és a holland vidékbe való bepillantáshoz. Mi biciklit béreltünk, és a homokdűnés nemzeti parkon keresztül eltekertünk a sziget északi csücskében található világítótoronyhoz. 

Delft



Delftben csak egy estét töltöttünk a szüleimmel - mielőtt hazaindultunk Hágából, útba ejtettük ezt is. Azonban már az első benyomás alapján is felkerült a listára: pici, hangulatos, hamisítatlanul középkori város, ahol ráadásul emlékezetesen jó szülinapi vacsorahelyet találtunk, teljesen véletlenül.

Szélmalmok



Hollandia híres a szélmalmairól, és bár egy-egy a nagyobb városokban is megtalálható, tömegesen vidéken vannak jelen. Zaanse Schans az egyik legjobb választás, ha valaki kifejezetten szélmalmokat akar látni - itt tulajdonképpen szélmalom-rezervátumot építettek skanzenszerűen.

Szerintem ebből is látható, hogy Amszterdam sokkal több, mint pár csatorna, sok bicikli és a fű városa. Illetve mivel az országon belül  szinte minden könnyen és gyorsan megközelíthető vonattal vagy busszal, érdemes akár egynapos vidéki kirándulásokat is betervezni egy amszterdami látogatás kiegészítéseként, ha van rá lehetőség.

2018. február 9., péntek

10 dolog, amit Erasmus alatt tanultam

Véget ért az amszterdami félévem, ami  mellett semmiképpen nem szeretnék említés nélkül elmenni. Sokan állítják, hogy Erasmus után mindent teljesen máshogy látnak - én nem mondanám, hogy velem ez pontosan így történt. Belülről továbbra is úgy érzem, hogy a lassú víz partot mos tábort erősítem, nem hiszek a hirtelen fordulatokban, azt meg nem tudom megítélni, hogy kívülről nézve megváltoztam-e. Az viszont tény, hogy sok új inger ért, új helyzetekben kellett helyt állnom, amelyek során sokat tanultam, vagy éppen megerősítést nyertek bennem olyan dolgok, amiket eddig is tudtam, vagy legalábbis sejtettem - legyenek ezek gyakorlatias, vagy magammal és a kapcsolataimmal kapcsolatos felfedezések.


Íme egy (közepesen) rövid lista 10 dologról, amit megtanultam az elmúlt hónapok során:

1. Biciklizni

A legalapabb dolog ez Amszterdamban élve, de nekem egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy tényleg az utolsó pillanatig biciklizni fogok, amikor csak tudok. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor villamosoztam, ha éppen nem voltak nálam otthonról látogatók, vagy nem állt tízcentis hó az utakon. Imádtam, kicsit korábban írtam is róla bővebben ITT.

2. Tájékozódni

Aki ismer, az tudja rólam, hogy a tájékozódás nem az erősségem. Éppen ezért nagyon örültem neki, ahogy egyre jobban kiismertem magam egy új városban, és egyre kevésbé voltam ráutalva a telefonomra. Az első hetekben persze többször hálát adtam a GPS kitalálójának, ahogy a városban bolyongtam.
Nem szoktam hozzá, hogy a társaságban én vagyok az, aki tudja, merre járunk (még akkor sem, ha többhónapos lépéselőnyben voltam), de a végére már teljesen magabiztosan tudtam körbevezetni a vendégeimet, ami egy kis büszkeséggel töltött el. Amellett, hogy a várost megismertem, talán az általános tájékozódási képességem is fejlődött valamit. Meglátjuk.

3. Saját magamat motiválni

A legnehezebb az egyedüllét volt bizonyos szempontból. Akármennyire szeretek egyedül lenni, gyakran éreztem úgy, hogy sokkal kevésbé vagyok hatékony a kötelező dolgaimban, mint amilyen otthon lennék, tudva, hogy fizikailag is állnak mellettem olyanok, akikkel bármikor össze tudok futni egy kicsit, aztán folytathatom a munkát. Így a stresszesebb időszakokban külön feladat volt úgy szervezni a dolgokat, hogy legyen szabadidőm, amit tényleg pihenéssel és új élményekkel töltök akár egyedül, akár másokkal, és emellett elvégezzek minden feladatot - hatékonyan, összpontosítva, hogy minél kevésbé folyjon ki a kezeim közül a idő feleslegesen.

4. És a saját boldogságom okozója lenni

Az előző ponthoz kapcsolódva a sűrűbb időszakokban különösen, de a viszonylagos beilleszkedést, a "minden új" szakaszt követően általánosságban is tudatosítottam magamban, hogy itt most rajtam múlik, hogy hogyan fogom érezni magam. Hogy mennyire tudom kihasználni a lehetőségeket, amiket ez a fél év tartogat, hogy teszek-e erőfeszítéseket azért, hogy legyenek barátaim, hogy minél több mindent lássak, tapasztaljak. Ebben benne van az, hogy elmentem szervezett egyetemi programokra, utaztam, felfedeztem a várost akár egyedül is, vagy hogy egy kevésbé pozitív vagy eseménydús nap után csak összeszedtem magam, és elmentem futni.

5. Szeretek egyedül élni

Nem egyedül laktam, de volt pár alkalom, amikor hosszabb ideig teljesen egyedül voltam a lakásban. Az első egy-két nap kicsit furcsa volt, de aztán rájöttem, hogy nem rossz dolog egyedül lakni, olyanokkal meg főleg nem, akiket magad választasz lakótársnak.

6. De fontos a szeretteim és a barátaim közelsége

Nem vagyok remete, szükségem van az emberi interakcióra, ez nem újdonság. Ezt viszont most helyben gyakran csak akkor kaptam meg, ha én kezdeményeztem - és általában megérte próbálkozni.

Az újonnan kialakult kapcsolataim persze nem helyettesíthették az otthoniakat. Próbáltam megtalálni az egyensúlyt az aktuális "való élet" élvezése és a távkapcsolatok ápolása között. Sajnos a legtöbb emberrel nem beszélgettem annyit, amennyit szerettem volna, és azt is elég rosszul éltem meg, hogy nem voltam otthon, amikor valakinek szüksége lett volna rám - vagy legalábbis én úgy éreztem, hogy szeretnék segíteni, ott lenni neki.

Van viszont olyan kapcsolatom is, ami egyértelműen megerősödött, és olyan ember, akire mindig számíthattam, és talán nem is tud róla, de sokszor segítettek a beszélgetéseink.

7. Felismerni a "Kéri a nyugtát?" mondatot hollandul a pénztárnál

Az egyetlen teljes mondat, amit megtanultam felismerni, és válaszolni is tudtam rá hollandul, meggyőzően. Így a pénztárnál állva úgy éreztem, egész jól beleolvadok a környezetbe, és nem éreztem magam átutazó turistának.

8. Nem vagyok cukorból

Akár Angliába is mehettem volna, ott talán a barátaimnál és a családomnál jobban értékelték volna az emberek, hogy mennyit beszéltem az első időkben az időjárásról, és főleg az esőről. Aztán elég hamar rájöttem, hogy ha hagyom, hogy az időjárás a kelleténél jobban befolyásolja a programjaimat, akkor könnyen azon kaphatom magam, hogy napokat töltök a négy fal között. Lehet, hogy elkapott párszor egy-egy váratlan zápor, és bőrig áztam a biciklin, de minden alkalommal túléltem. És minden eső eláll egyszer...

9. Simán kibírok fél évet minimális vásárlással, de...

Elég tudatos voltam vásárolgatás szempontjából - amikor beköszöntött az ősz, vettem pár melegebb alapdarabot, ami hiányzott a ruhatáramból, de sminket, kozmetikumot vagy bármilyen apróságot nem nagyon vásároltam csak azért, mert milyen szép, vagy hú, de jó illata van. Szerettem volna hazafelé is beférni a bőröndömbe (jelentem, majdnem teljesen sikerült), és szívesebben költöttem valóban fontos dolgokra és élményekre, de elsősorban nem spórolási célja volt ennek. Jól éreztem magam kevés dologgal is. Viszont ahogy hazajöttem, rögtön az itthon hagyott ruháimat kezdtem hordani, és rájöttem, hogy mennyire ellaposodott a stílusom. Szóval, megtanultam, hogy jó dolog kevés tárggyal létezni, és azokat tényleg használni, de hosszú távon néhány területen nem árt egy kis változatosság.

10. Bevásárolni, és hogy miből mennyit kell venni

Apró sikerként éltem meg, hogy egyszer sem kellett ételt kidobnom, és nem is kész kaján éltem. Nagyjából megterveztem, hogy miket fogok enni a héten, listát írtam, bevásároltam, főztem, és felhasználtam a maradékot is - abszolút ehető formában.

További amszterdami beszámolókra, ajánlókra van esély!

2018. január 21., vasárnap

Instagramos összefoglaló 2.

Az előző, nyári-őszi válogatás után következzenek az őszi-téli szezon instagramos képei!

Októberben ismét részt vettem egy egynapos városnézésen, ezúttal Rotterdamba mentünk. Semmi köze a többi, tipikusan holland városhoz, a második világháborúban ugyanis az egész várost lebombázták, és egyetlen templom maradt meg a történelmi épületekből. A városkép nagyon modern, nagyon más, mint bárhol máshol, és bár úgy tűnik, senkinek nem ez a kedvenc városa Hollandiában, érdekes élmény volt kifejezetten érdekes épületekkel.


Rotterdamot egy komolyabb, saját szervezésű négy napos belga túra követte. A négyünk által (nem véletlenül) Waffle Tripnek elnevezett utazás során Gentben, Bruges-ben és Brüsszelben jártunk, és bár már mindenhol voltam egyszer évekkel ezelőtt, mindegyik város tudott újat mutatni, még ilyen rövid idő alatt is.



A szülinapomon a szüleim jöttek meglátogatni, ez a mainstream Iamsterdam felirat előtt pózolós képet helyettesítő graffitis variáció is akkor készült, néhány ezer ételfotóval együtt, amiket innen most kihagyok, de az instagram-profilomon bármikor meg lehet őket nézni.


Az adventi készülődéshez Amszterdam kapott pár nap igazi havazást, pont jókor ahhoz, hogy igazán tudjak neki örülni. Az adventi vásározhatnékomat idén Kölnben elégítettem ki, ahol egy nap alatt öt vásárt végigjártunk. Közben pedig folyamatosan alkottunk az @ouradvent profilra is.




Az otthon töltött ünnepek utáni utolsó visszatérésemmel beindult a látogatóáradat is - aki időben észlelt, és szeretné Amszterdamot megnézni, amíg még én is itt vagyok, az jön, én pedig örülök nekik.


Így végre eljutottam a Van Gogh múzeumba (ezt azért kár lett volna kihagyni), és Haarlembe is, ami egy pici, de nagyon aranyos város közvetlenül Amszterdam mellett.


Január 20-án, a nemzeti tulipánnapon az egyik (ha nem a) legnagyobb tér tulipánba borult, és aki türelmesen kiállta a sort, az ingyen hazahozhatott egy csokor tetszőlegesen válogatott virágot. Kiálltuk, válogattunk, és most gyönyörködöm bennük. Ha a tavasz kacsintgatása és az otthoni havazás közül kéne választanom, azt hiszem, egyértelműen az előbbi nyerne.



További és folyamatosan érkező képekért továbbra is: @f_bori

2017. december 11., hétfő

Christmas tag

Teljesen véletlenül futottam bele a HeyJulie Youtube-csatornába, és ott ebbe a karácsonyi tag-videóba - ami eredetileg az Early Birds Vlogtól származik - és úgy gondoltam, hogy én is szívesen megválaszolnám a kérdéseit írott formában.


Mik a kedvenc karácsonyi filmjeid?

Akármennyire kiszámítható, az első, ami beugrik, az Igazából szerelem. Minden egyes alkalommal, ha meghallom a zenéjét, legyen az az All I want for Christmas is you, a Christmas is all around (...I feel it in my toes!) vagy Hugh Grant csípőringatós Jump-ja, elkezdek belülről mosolyogni és dúdolgatni, ami néha látható, és nagyon néha hallható formában is megjelenik. Egyszerűen nagyon jól eltalálták az egész filmet; akármennyire is giccsesek az egyes történetszálak, összességében kellemesen szívmelengető, tele van idézhető és emlékezetes jelenetekkel, és amiből szerintem nagyon nagy hiány van mostanában, okosan vicces.

A másik, ami szinte minden évben előkerült az elmúlt 10 évben (bizony, már ez sem olyan friss), az a Holiday. Szerintem kicsit könnyebben megunható, de tökéletes fadíszítős hangulatfilm.

Ami pedig a nosztalgiázós filmeket illeti, nálunk nem a Reszkessetek betörők ment régen (sőt, azt csak pár éve láttam először, hogy kiderítsem, mi ez a nagy felhajtás körülötte), hanem a Télapu. Nem is értem, miért nem látta és szereti ezt több ember - szerintem a személyes nosztalgiafaktoron túl is mérföldekkel jobb és nézhetőbb, mint az előbb említett kultfilm. Természetesen ebben is rengeteg emlékezetes jelenet van, de a személyes kedvencem a kisfiú magyar hangja - a legtündéribb kisfiú-szinkronhang, amit valaha hallottam. Második és harmadik része is van, de itt nagyon igaz, hogy az első az igazi.

Mi a kedvenc karácsonyi zenéd?

Ez nehezebb kérdés: a plázákban agyonjátszott karácsonyi popdalokból nagyon hamar elegem lesz, és Justin Bieber énekelhet akármit, akkor sem lesz tőle karácsonyi hangulatom. Nem találtam meg még azt a válogatást, amit hosszabb távon is szívesen hallgatok, de ajánlásokat szívesen veszek! Ha direkt tipikus karácsonyi zenét akarok, Michael Buble biztonságos választás, de őt is inkább csak a véghajrában hallgatom, nem hónapokkal korábban. Egyébként pedig az általános iskolai kórusos múltam miatt a karácsonyi templomi koncerteken énekelt dalokat meghallva, vagy azt az érzést felelevenítve is mindig előtörnek a kellemes emlékek.

Milyen adventi koszorútok van?

Nekem most éppen semmilyen, otthon pedig egy óóriási, vásárolt darab. Általában az első adventi vasárnap (előtti nap, ha nagyon időben vagyunk) jut eszünkbe, hogy hoppá, nem ártana egy koszorú. Ilyenkor megpróbáljuk előásni az előző évit, rájövünk, hogy az már nem igazán használható, és gyorsan kitalálunk valamit. Azaz, vagy veszünk egy újat, vagy összeszedek minden használhatót a lakásban, és csinálok valamit, ami emlékeztet egy koszorúra.


Karácsonyfa: mű vagy igazi?

Mindig igazi fánk volt. Én az illata miatt ragaszkodom hozzá, de az utóbbi években nem nagyon tudtam előcsalogatni azt az igazi fenyőillatot, úgyhogy egy - tényleg - szép műfa ötletétől sem zárkóznék el a jövőben.

Szeretsz-e ajándékozni? Adni vagy kapni jobb?

Nagyon szeretek ajándékozni, főleg olyanoknak, akiket szeretek és törődök velük. Nekik még a néha idegőrlő ötletelési folyamatot is élvezem, és ha kitalálok valami olyat, ami szerintem passzol, akkor nagyon várom, hogy mit szólnak hozzá. Vásárolt, kézzel készített, és élmény-ajándékokat is szoktam adni, kinek mit, de a letudós, "vegyünk egy tusfürdőcsomagot" típusú dolgokat nem szeretem.

Emellett persze kapni is szeretek, és ha valaki eltalálja, hogy minek örülnék, anélkül, hogy mondanám neki, vagy csak látszik az ajándékból, hogy gondolt rám, annak nagyon tudok örülni. A családomnak szoktam adni kívánságlistát, de nem szeretem, ha pontosan tudom, hogy mit fogok kapni - kell a meglepetés.

Ajándék-beszerzés: időben vagy az utolsó pillanatban?

Hát, öö, izé,.. Értem és kicsit irigylem is azokat, akik nagyon időben el tudják kezdeni a karácsonyi ajándék-készítést vagy vásárlást, de én nem szoktam túl hamar elkezdeni ezen gondolkodni. Viszont ha tudom, megjegyzem az év közben elhintett dolgokat, és ha november vége felé valami eszembe jut vagy meglátom, felírom valahova. Aztán szépen lassan elkezdem beszerezi az egyértelmű dolgokat, és azokét is próbálom nem az utolsó utáni pillanatra hagyni, akiknek nehezebb ajándékot választani.


Csomagolsz vagy nem?

Naná, hogy csomagolok. Messze földön híres a csomagolási technikám, aminek az a lényege, hogy szinte lehetetlen kibontani. Karácsonykor gyakran az én dolgom a nagyszülők és távolabbi rokonok ajándékainak becsomagolása, amit örömmel teljesítek, mert élvezem a folyamatot. Ajándékot kapni is jobban szeretek csomagolópapírban a bontogatás izgalma miatt, de nem gondolom, hogy ha valaki egy szép ajándékzacskót nyújt át, akkor az kevesebbet ér, vagy nem törődött vele - én is szoktam ilyet. Ha viszont csomagolok, akkor általában az arany középúton szoktam mozogni: szeretem, ha jól néz ki az ajándék kívülről is, de őszintén, pár perc után úgyis a kukában landol a papír.

Van-e karácsonyi hagyományotok?

Két évvel ezelőttig mindig 24-én délelőtt díszítettük a fát, de ez átkerült 23. estére, ami szerintem sokkal jobb. Illetve, én díszítem a fát, ez olyan dolog, amit nem szívesen adok ki a kezemből, legalábbis teljesen biztos nem. A 23-i díszítésnek megvan az az előnye, hogy 24-én nem azzal indul a nap, hogy "Hozd a fát! Egyenes? Nem, ez így nem jó, jobbra... balra... Bori, gyere, nézd meg, hogy jó-e így!" Ezt el lehet intézi korábban, utána egy filmmel a háttérben nyugodtan fel tudom díszíteni, és másnap reggel már készen vár minket a nappaliban.

A másik, amit általában én szoktam megcsinálni, az az ünnepi desszert. Nem, nem a bejgli és a millió másik süti, hanem a desszert. Két külön dolog!


És nem is tudom, miért nem jutott korábban eszembe, de süti reggelire egy héten keresztül! Kötelező...

Hol töltöd a szentestét?

A szenteste is hagyományszerűen telik általában: hozzánk szoktak jönni a nagyszüleim (két külön ágról) korai vacsorára, aztán jöhet az ajándékozás.

Mi nem maradhat ki a karácsonyi menüből?

Nagypapám miatt a kacsa, én pedig lazacot szoktam ilyenkor kérni, de egyébként a főfogásokat illetően nincsenek berögzült szokásaink, és a hagyományos magyaros karácsonyi ételek (halászlé, rántott ponty, majonézes saláta és társai) sincsenek nálunk terítéken: anyu szeret ilyenkor kísérletezni, én pedig támogatom ebben.


Sütifronton már könnyebb olyat választanom, ami nélkül nincs karácsony, ez pedig nagymamám vaníliás kiflije, amit én - ahogy ő mindig megjegyzi, helytelenül - sokáig hókiflinek neveztem, de valójában sima, omlósan ropogós, mandulás, töltetlen, pici kiflicskék vaníliás porcukorba forgatva.

Mit szeretsz legjobban a karácsonyban?

Külsőségek közül a fényeket, a karácsonyfa-díszítést és a nyugodt reggeleket. Ha pedig mélyebbre ásunk, és próbáljuk megtalálni a karácsony szellemét ezeken túl is, akkor a baráti karácsonyozásokat (például a Rengetegben), és az egy-egy kisebb, de nem kötelezően vendégeskedős családi programot, legyen az mozi, koncert, vagy adventi vásár forró csokival (akár a Mekiből, sült krumplival kiegészítve, nem az számít).

Van-e valamilyen karácsonyi vágyálmod?

Jó lenne egyszer havazásra ébredni, kivételesen pont karácsonykor, és egy hegyi faházikót is elfogadnék kandallóval, puha takarókkal (minimum valami olyasmit, mint ami a Holiday-ben van) és természetesen kívül havas tájjal, belül meg azokkal, akiket szeretek. Persze karácsonykor nem illik elszökni, de arról nem mondok le, hogy a környékén egyszer csapunk egy ilyen baráti elvonulást. De egyébként megelégszem azzal, ha senki nem hajtja az idegességig túl magát, és finomakat eszünk - nincsenek óriási elvárásaim.


Kihívok mindenkit, akinek van kedve, hogy válaszolja meg a kérdéseket! :)

2017. december 7., csütörtök

Karácsonyi hangulatban, távol az otthontól

Idén nekem egy kicsit máshogy telik a karácsonyi készülődés, mint általában. Mivel csak pár nappal szenteste előtt repülök haza, egyedül, a családomtól és barátaimtól fizikailag távol "kell" ünnepi hangulatba kerülnöm.

Régen ez volt a legkedvencebb ünnepem, aztán valahogy - annyira nem meglepő módon - kezdte elveszteni a varázsát. A távolság viszont így, azzal a tudattal kiegészülve, hogy magát az ünnepet már nem egyedül fogom tölteni, egyáltalán nem negatív irányban hat a hangulatomra. Félig a körülmények, félig pedig tudatos apróságok hatására bevallom, évek óta nem vártam annyira a karácsonyt, mint most. 

Hallgathatnék non-stop karácsonyi zenét, megnézhetném az összes karácsonyi filmet, sétálgathatnék karácsonyi vásárokban forralt bort kortyolgatva és elsüthetném az összes hasonló "hogyan kerüljünk karácsonyi hangulatba"-klisét, önmagában egyik sem érne sokat. A várakozást viszont, ami most egy kicsit visszatért az életembe, szívesen egészítem ki néhány kézzel fogható dologgal.

1. Közös program virtuálisan
Két barátnőmmel tavaly songmas néven közös Spotify-listát készítettünk: december 1-től 24-ig mindenki minden nap hozzáadott egy számot a listához. Idén pedig, folytatva az adventi projekt hagyományát, @ouradvent név alatt közös Instagram-fiókot csináltunk, ahol egy saját fényképes kihívást teljesítünk. Minden reggel választunk egy témát az előre összeállított listánkból, aztán keressük a megfelelő fotótémát, és várjuk, hogy a többiek mit találtak ki. Én tényleg minden nap lelkesen várom, hogy mi fog történni, és eddig a teljesítményünkkel is abszolút elégedett vagyok.


Egy másik baráti körrel idén húzást rendeztünk, és szerencsére ehhez sem kellett fizikailag egy kalapba dobálnunk a cetliket. Eddig nem is tudtam, hogy létezik erre oldal, de igen: karacsonyihuzas.hu

2. Adventi naptár
A húgom tudta, hogy hiányozna, ha nem lenne valamim, amit bontogathatok, ezért már a szülinapomra kiküldött a szüleimmel egy teás adventi naptárat. Ilyenem még soha nem volt, de most tökéletes választás, mivel sokkal többet teázom itt, mint otthon. Ráadásul ez a DM-es teaválogatás kifejezetten jó; minden nap más, akár egészen különleges filterek vannak a dobozban, és eddig úgy tűnik, mindegyik nagyon finom is.


3. Fények kint
Amennyire idegesített és lelombozott, amikor október közepén először megláttam a kivilágított utcákat, most, decemberben már annyira jó érzés fényfüzérek alatt hazagurulni, vagy sétálgatni. Főleg a kisebb utcák bájosak, a nagyobb terek vagy monumentális épületek viszont elég impozánsak tudnak lenni.



4. Fények bent
Otthon decemberben felteszem az égősort a szobámban, és általában nem is vagyok hajlandó levenni, amíg az igazi tavaszi hangulatom meg nem érkezik. Sok mindennel úgy vagyok, hogy úgyis csak átmenetileg vagyok itt, kibírom minimálban, felesleges dolgok megvásárlása nélkül (kapszulagardrób, khm), hiszen valahogy haza is kell majd juttatnom a cuccaimat, de az égősorral kivételt tettem - erre a beruházásra bizony szükség volt.


5. Gyertya adventi koszorú helyett
Magamnak, egy kis szobába nyilván nem veszek igazi adventi koszorút, de még négy óriási gyertyát sem, viszont szerettem volna valami jelképeset helyette. Szerencsére a helyi mindenes csodaboltban (aki szereti a papír-írószeres, lakberendezéses, kozmetikai cuccos, apró csetreszes boltokat, ha Hema-t lát valahol, ki ne hagyja!) találtam is egy célnak megfelelő gyertyát.


6. Illatok
Egy illat van különösen, ami az utóbbi pár napban valamilyen érzést váltott ki belőlem, ez pedig a narancsé. Valószínűleg megszoktam, hogy valaki körülöttem mindig eszik narancsot ilyenkor - hát, most nekem kell ennem, ha szagolgatni akarom, úgyhogy bár például a mandarint nem is szeretem annyira (vannak azok az emberek, akiknek a zsebében mintha mindig lapulna egy mandarin télen - na az nem én vagyok), abból is bevásároltam, és bőszen eszegetem, szaglászgatom és erősítgetem az immunrendszeremet.

Nektek mi kell ahhoz, hogy karácsonyi hangulatba kerüljetek?

2017. november 9., csütörtök

RECEPT / Előre elkészíthető, édes almás-zabos reggeli (tízórai, uzsonna)

A következő receptről egy Youtube-csatornán, a The Anna Editen hallottam, illetve a hozzá tartozó blogon találtam meg. Anna egyébként az egyik legrégebben, viszonylag folyamatosan követett youtuberem, akit főleg a személyisége miatt szerettem meg, és ha valaha írnék listát a kedvenceimről, ő biztos benne lenne. Tehát, nála láttam ezt a reggeli-ötletet, és nemrég gondoltam, hogy végre valahára ki is próbálom.

A szokásos meleg zabkásával ellentétben a zabpelyhet ebben az esetben nem megfőzni kell, hanem hűtőben pihentetni, és megvárni, hogy magába szívja a különböző folyadékokat, és jól megpuhuljon. Az itt feltüntetett mennyiség 3-4 alkalomra volt elég, és ennyi ideig simán el is állt a hűtőben. Nekem kifejezetten szottyosra sikerült, de ha kicsit mások az arányok, és valaki túl száraznak találja, mindig lehet egy kis joghurtot vagy tejet hozzákeverni evés előtt.


Néhány további tapasztalat a recepttel kapcsolatban: az elején nem voltam benne biztos, hogy almalevet is fogok bele tenni, de végül úgy döntöttem, hogy első körben nem variálok az eredeti recepten (amit ITT olvashattok). Ment bele tehát az almalé plusz folyadékként és egyben édesítőként (így már szerintem nem is kellett volna bele a méz). Ez az a hozzávaló, amit el lehet hagyni, ha nincs otthon, viszont ezzel elkészítve tényleg egészen desszertszerű ételt kapunk, ami nem csak reggelire, hanem akár uzsonnára is teljesen jó, ha valami édesre vágyunk. És ezt én mondom, akit nem nagyon lehet átverni a mindenféle (részben) egészséges desszertpótlékokkal.


A második tanácsom a mazsolautálóknak szól: szerintem kifejezetten jót tett az állagának az a kis változatosság, amit a megduzzadt mazsolaszemek adtak hozzá, úgyhogy ha valaki mégis nagyon ki akarja hagyni, legalább helyettesítse például aszalt vörösáfonyával. 

Nem érdemes spórolni azon a két percen sem, amíg az alma lereszelése tart. Sokkal finomabb és krémesebb lesz így, mint ha például kockákra vágva tesszük bele.


Végül pedig, a tetejére én mindenképpen javaslok valami ropogósat, ami ellensúlyozza a krémes massza állagát. Nekem nem volt semmilyen csonthéjasom, ezért mogyoróvajat tettem rá, az is jól kiegészítette.

Hozzávalók:
  • 200 g zabpehely
  • 2 dl tej
  • 2 dl almalé
  • 100 g natúr joghurt
  • 1 alma
  • mazsola
  • méz ízlés szerint
  • fahéj
  • magvak/csonthéjasok/mogyoróvaj
Elkészítés:

Egy nagyobb tálban összekevertem a zabpelyhet, a tejet, az almalevet és a joghurtot, majd belereszeltem az almát, hozzáadtam a mazsolát, és végül fahéjjal ízesítettem (jó sokkal). Az egészet jól el kell keverni, aztán egy zárható dobozban mehet a hűtőbe pár órára, de a legjobb egy egész éjszakára állni hagyni. Fogyasztás előtt érdemes újra átkeverni, hogy teljesen homogén legyen. A tetejét meg lehet szórni bármilyen ropogós maggal: mehet rá például tökmag, mogyoró, dió vagy mandula.


És ennyi az egész, készen is van! A recept maga ebben az esetben sokkal rövidebb, mint a bevezető, ami megelőzte - és az elkészítése sem tart sokkal tovább, mint végigolvasni.

2017. október 3., kedd

Instagramos összefoglaló

Korábban nem szenteltem még külön bejegyzést az instagramos képeimnek, de az elmúlt egy-másfél hónapban elég sok kép felkerült oda, amiket úgy gondoltam, összegyűjtenék és (újra) megmutogatnék itt is, ezzel egy kis betekintést engedve a mindennapjaimba.

Kicsit döcögősen indult a kapcsolatom a biciklimmel, de elég hamar megszoktuk egymást. :)


Holland vidék-kirándulás: Volendam és Zaanse Schans



Még mindig van egy enyhe megszállottságom a szép épületekkel, azokból pedig itt nincs hiány.  Fényképezem őket lelkesen, és meg is osztok belőle, amennyit nem szégyenlek...







Talán a holland gasztronómia csúcsa a stroop wafel, amiben két vékony ostya között ragadós, nyúlós, kicsit fahéjas cukorszirup van. A frissen készült ezerrel jobb, mint a bolti, de végszükségben az is megteszi. ;) Népszerűségét tekintve olyasmi ez, mint nálunk a Túró Rudi, kivéve, hogy ez nem csak a helyieknek, hanem a külföldieknek is ízlik.


A nyárzáró sütizésnek így vagy úgy, de minden évben meg kell lennie.
Leidenbe is ellátogattam, tündéri város - ez itt az egyetem épülete.

Remélem, tetszett ez a képes beszámoló, akár még rendszer is lehet belőle.
Addig is, Instagramon @f_bori néven követhettek, ha van kedvetek. :)